Bármilyen hihetetlen, a tanfolyam végére mindenki elkészítette az első saját hennafestését, a saját kezére.

Kaptunk egy mintákkal teli mappát, amiből ki-ki a szemének, lelkének, és önbizalmának kedves mintát választott, amit megfestett önmagára.

Ez így elmondva egyszerűnek hangzik, de elmondhatom, hogy nem is olyan könnyű egy pasztával teli tölcsérrel rajzolni. 

Fogod a tölcsért, és elkezded nyomni belőle a hennapasztát. Lehetőleg azonos intenzitással, hogy nagyjából egyforma vastagságú vonalakat tudja vele formálni. És miközben a paszta elővarázsolására koncentrálsz, elfelejted húzni a tölcsért... Emiatt a paszta nagy kupacban  egy ponton landol a bőrön :D

Vaaaagy gyorsabban húzod a tölcsért, mint ahogy nyomod belőle a pasztát. Így nem lesz nagy pasztakupac a bőrön, viszont cérnaszálszerű, erőtlen vonalakat alkotsz, amiből garantáltan nem lesz szép, karakteres minta :D

 Valljuk be férfiasan: az első önálló minta megalkotása embert próbáló feladat. Persze aztán ahogy ráérez az ember a ritmusra, ahogy látja a keze nyomán kirajzolódó festést, megnő az önbizalom,és egyre bátrabban bűvészkedik a henna tölcsérrel.

Így voltunk vele mi is. És némi kézremegéssel, de megszültük első önálló művünket. 

Laura ebben is sokkal bátrabb volt nálam, ő egy bonyolultabb, dúsabb mintát választott, amit aztán teljes magabiztossággal meg is festett önmagán.

Laura nagyon ügyesen megbirkózott ezzel az összetett motívummal.

Én csak egyszerűbb mintát mertem bevállalni elsőre...