Tél van. Hideg. Egyre csökken a hennafestések száma.

A hennapaszta is jobban szereti a 25 fok körüli párás meleget (ahogy én is), és hát lássuk be, nem igazán komfortos egy 20 fok körüli helyiségben fedetlen karral, lábbal vagy háttal üldögélni órákon át... Így aztán maradnak a kicsi kézfej vagy alkar minták, amik gyorsan elkészülnek. Vagyis sokkal kevesebbet tudok festeni, mint eddig.

És ez nagyon nincs jól! Egyrészt elvonási tüneteim vannak. Másrészt gyakorolni folyamatosan kell. Harmadrészt ilyenkor is állandóan kapom az új és újabb minta ötleteket, amiket ki kell(ene) próbálni.

Mit csinál ilyenkor egy szegény hennafestő? Elköltözik melegebb vidékre :D. Na ja, ez lenne a legjobb, amúgy is sokkal jobban szeretem a max. 2 évszakos (tavasz, nyár) klímát. És addig, amíg ez összejön?

Addig fest bármire, ami keze ügyébe akad és /vagy eszébe jut.

Szőlőlevél már sajna nincs, pedig az nagyon jó kis gyakorló felület volt eddig. A dekorgumi jó, de kissé költséges. Papíron persze lehet korlátlanul, csak azon egész másképp viselkedik a paszta. A sima egyszínű gumilabda talán jó lehet, de ezt még ki kell próbálni.

Itt tartottunk tegnap este az ötletelésben, amikor az én bölcs és kreatív 12 éves lányom ránézett a gyümölcsös tálunkra, és kijelentette, hogy a pomelo pont jó erre a célra. Bevallom, először meghökkentem, de ahogy elmúlt az első csodálkozás, kezdtem érezni, hogy igaza lehet.

Az ötletet tett követte, gyorsan befejeztük a vacsit, és már vittem is új vendégemet a festő kuckóba :D :D :D.

Kicsit össze kellett szoknunk, de ő nagyon türelmes megrendelő volt: szelíden tűrte, ahogy forgatom, ahogy folyamatosan csiklandozom a tölcsérrel, és arra sem panaszkodott, hogy fázna, amíg "meztelenül" gubbasztott a kezem alatt.

Új élmény volt gömbszerű formára alkotni, de jó, hogy ezt is kipróbáltam! A pomelo héja pedig szinte tökéletes anyag a gyakorláshoz. Most már csak egy szponzort kell találnom, aki folyamatosan biztosítja az alapanyagot nekem a tél folyamán :D :D :D