Van úgy néha, hogy nem azt kapom, amit szeretnék...
... hanem egészen mást. Sokkal többet.

Hatalmas lelkesedéssel készültem az idei első henna workshopra.
Új helyszínt választottam hozzá, gyártottam klassz képanyagokat, hirdettem, meghívókat küldözgettem, igyekeztem folyamatosan láttatni a bennem lobogó tüzet.
Annyira vágytam már az idei első nyilvános találkozásra, hogy csak arra gondoltam, hogy minden a lehető legjobban fog sikerülni.
ÉS ÍGY IS LETT!

Persze a nagy kérdés az, kinek mit jelent a sikeres rendezvény?
Egy max.10 főre hirdetett eseménynél nyilván 8-10 fős létszámot, ugyanennyi eladott gyakorló hennatölcsért és ennyi hennafestést.
Igen, az anyagi oldalát tekintve ez a siker.
DE nem így történt.

Pénzügyileg nem volt egy "vaskos buli", ahogy hakni körökben mondják, viszont ennél sokkal többet hozott.
Olyan érzelmi és energetikai feltöltődést, ami csak ritkán adatik meg.
Azt már régóta tudom, és mindig mondom, hogy a henna csuda varázslatokra képes. De hogy ezt a csodát egymásnak vadidegen emberek között is létrehozza, az egészen rendkívüli.

A mai egyik vendéget én sem ismertem. Nem találkoztunk sem rendezvényen, sem sehol máshol, nem tudtunk egymásról semmit. Mégis úgy ült le közénk, mintha régóta kapcsolatban állnánk. A beszélgetésre nem is jó szó az, hogy könnyen indult. Sokkal inkább olyan volt, mintha folytatódott volna egy régebben félbehagyott csevej.
Mindenki mindenkivel úgy beszélgetett, mintha összeszokott társaság lennénk.
Na és az a bizsergető érzés, amikor kiderül, hogy a résztvevők életében sok a hasonlóság vagy a különleges párhuzam.
Ismeretlen ismerősök kerültek egy asztal köré, és léleksimogató klub kerekedett belőle. A hennának köszönhetően. Csodás volt!!!

Az már csak hab a tortán, hogy a kisebb létszámnak hála kényelmesen, odafigyelve készültek a festések: bevállalósabb vendég önmagán alkotott, volt gyakorlás papíron, én meg eközben szépen megalkottam egy nagy kézmintát.

Ez a szépség készült el, amíg folyt az önbizalomnövelő beszélgetés.

(A kép minőségéért elnézést kérek! Ilyen az, amikor az ember szemüveg nélkül fotóz, egy félhomályos helyen, és nem a képre figyel, hanem a körülötte ülőkre :D :D :D )

Megmutatom azt a festést is, amit Piroska készített magára. Neki sosem volt még hennatölcsér a kezében azelőtt, de úgy érezte, hívja a lehetőség, hogy kipróbálja magát. Először papíron gyakorolt egy nagyon picit, aztán úgy döntött, hogy az uncsi, inkább megpróbálkozik önmagára festeni. Az első pár pötty után olyan lelkes lett, hogy kreált a csuklójára egy nagyobb mintát. IMÁDTAM a lelkesedését!!!

Na de hogy az írás címére visszautaljak: időnként sokkal jobb, ha nem görcsölünk, hanem hagyjuk, hogy a dolgok úgy alakuljanak, ahogy kell. Mert bizony az Univerzum (vagy valaki Nagy Mágus) jobban tudja, hogy mi kell nekünk valójában.

Érdekes lezárása ennek a tegnapi élménynek, hogy ma reggel két kedvenc Tanítóm, Christin B Lona és AdamEon is ugyanezt az üzenetet hozta. Elengedni a görcsös akarást, hagyni, hogy szabadon áramoljanak a dolgok, lemondani arról, hogy mindent az irányításunk alatt tartsunk.

KÖSZÖNÖM!!!!