Mostanában egyre gyakrabban kapok ilyen megkereséseket:

Én is megtanulnám a hennázást. Megmutatod hogy kell?

Persze! Mármint izé.... hogy érted ezt? .... mit mutassak meg?

Mert azt megmutathatom, hogy én hogyan hennázom. Eljössz, festek rád, megnézheted ;) De ettől még nem lesz meg a tudásod.

Jó, jó, nem vagyok ennyire értetlen. Tudom én, hogy a kérdés arra irányul, hogy megtanítom-e. Persze, ezt is lehet.

A baj csak az, hogy aztán kiderül, hogy a kérdező csak egy 1-2 órás, baráti konzultációt szeretne, hiszen nem lehet ez olyan nehéz.

Félreértés ne essék, nem csak a hennafestést akarom most felmagasztalni, hájpolni és dicsőíteni (bár amúgy, de , azt is! ;) ), csak egyre többször találkozom a jelenséggel:

Megtetszik egy tevékenység valakinek, és azt gondolja, reméli, hogy összecimbizik a szakma művelőjével, néhányszor megnézi, ahogy dolgozik, felszedeget tőle pár információ morzsát, és készen is áll arra, hogy ő is profi művelője legyen a témának.

Tudom: felgyorsult a világ, igyekszünk mindent instant, készen kapni, szeretjük, ha az ölünkbe hullik szinte minden, ha a "dream come true" egyik napról a másikra megvalósul.

De azért na!!!!

Ha elmész egy szakiskolába, csak egy alapképzésre, min.3 év kell, hogy varrónői, szobafestői, lovász, fodrász.... bizonyítvánnyal a zsebedben elindulhass. Elindulhass gyakorolni, elindulhass gyakorlatba ültetni, amit megtanultál, elindulhass felépíteni a szakmai hitelességedet és megtaláld a helyedet a világban.

Akkor miért van az manapság, hogy 1-2 hétvége alatt gyorstalpalón szeretnénk a szakma mesterei lenni, és szuper műkörmösként, masszőrként, terapeutaként, bármiként kiállni a világ elé?

Hogy az olyan divatszakmákról, mint tetoválás, handpoke, arcfestés vagy hennafestés már ne is beszéljünk. Hiszen azokhoz "csak" egy kis tehetség kell... meg egy kis baráti segítség, és bárki meg tudja csinálni.

Ki kell ábrándítsalak: nem elég csak a tehetség. Szerencsés, ha van, megkönnyíti az utat, de sok minden más is kell ahhoz, hogy igazi értéket adhass, hogy minőségi munka kerüljön ki a kezed alól.

Kitartás, szorgalom, ALÁZAT, és olyan belső tűz, ami átsegít minden döccenőn.

A minap leveleztem erről egy kislánnyal, aki szintén azzal keresett meg, hogy "figyu, ez engem nagyon érdekel, megmutatod?".  Mivel én nem oktatok, elküldtem neki az egyik kedvenc tanárom és példaképem online tanfolyamának ismertetőjét. Tudom, hogy abból bárki profi módon megtanulhatja a szakma alapjait.

Nem akartam lerázni. Azt akartam, hogy ha tényleg tanulni akar, tanuljon profi tanártól. Nem tetszett neki.

Nem tetszett, mert

• fizetni kell a tanfolyamért
• több időt igényel, mint néhány óra
• rájött, hogy nem elég a lelkesedése ahhoz, hogy ügyes hennás legyen.

Azzal meg végképp elvágtam magam nála, amikor a "Mi kell még a tanfolyam után?" kérdésére azt válaszoltam: szorgalom... sok szorgalom.  Szerintem már nem akar hennafestő lenni. Vagy nem általam. 

Ami nem baj. A baj az, hogy félek, találni fog valakit, aki baráti áron, baráti módon csöpögtet  neki némi tudást, és útjára engedi. És nem nagyon fog számítani a nívó...

Természetesen nem tisztem minősíteni, pláne nem bírálni ezt a jelenséget, de valamiért nagyon szeretném, helyükre kerülnének a dolgok. 

Jó lenne, ha az enyémhez hasonló, alkotó, kreatív, divatos szakmák rangja megmaradna, nőhetne. Ha tanítók és tanítványok is a minőségi tudás átadása mellett voksolnának.

Mert nem elég csinálni. JÓL kell CSINÁLNI! Bármit is csinálsz....

Szerinted?