Sokat hezitáltam, hogy megírjam-e ezt a cikket, mert talán unjátok már, hogy folyton arról áradozom, mennyi csodát hoz az életembe a hennázás.

De most hétvégén megint olyan különleges, erőt adó találkozásokban volt részem, hogy mégis úgy gondolom, kötelességem elmesélni... már csak azért is, mert egyre fontosabb tudatosítanunk, hogy mennyi apró csoda van az életünkben, ami átsegít a döccenőkön ;)

Május első hétvégéjén 3 napos Palacsinta Piknik vendége lehettem Budapesten, az Allee-nál.

A látogatók elmondása szerint ez egy több éves hagyománnyal rendelkező esemény, ennek ellenére nem mondható el, hogy hömpölygött a tömeg, és két palacsintázás között mindenki arcfestést vagy hennát akart volna :D

Bevétel szempontjából tehát nem nevezhető sikernek, én viszont imádom az ilyen lazább munkatempójú rendezvényeket is.

Ilyenkor van időm figyelni az embereket, és azt is nagyon élvezem, hogy nincs állandó sorban állás, nem kell azzal a sürgető érzéssel festenem, hogy szünet nélkül áll a sor a hennás asztal előtt.

Élvezem, hogy kényelmes tempóban, minden apró részletre odafigyelve festhetek, és közben még beszélgetésre, energiacserére is van idő. 

Általában könnyen megtalálom a hangot a vendégekkel, de van amikor engem is meglep, hogy milyen mély, milyen őszinte összekapcsolódások születnek egy vadidegen emberrel. Én igenis csodának tartom azt, hogy a henna energiái milyen könnyedén képesek egymásra hangolni minket <3 Hálás vagyok, amikor ebből a pozitív energiából töltekezhetek, és remélem, hiszem, hogy sok esetben a vendég is hasonlóan sok erőt és léleksimogatást kap ilyenkor.

Gondolj csak bele! Nem ez az igazi Szolgálat?

Csak egy kis hennára vágyva leül hozzám a vendég, és végül úgy távozik, hogy közben kisimultak a lelki csomói, megszűnt benne a feszültség, pozitív érzésekkel töltötte fel magát és színesebbnek látja maga körül a világot.

Mi ez, ha nem adomány? Adomány nekem, hogy a hennázással kaptam egy kis varázspálcát, amivel apró hétköznapi csodákat varázsolhatok annak, aki fogadókész erre.

És ez a közepesen sikeres hétvége bőségesen adott lehetőséget varázslásra. Ezúton is köszönöm minden szuper vendégemnek!

Különösen hálás vagyok azoknak, akik nálam vesztették el a "hennaszüzességüket" <3 Számomra mindig nagy felelősség, de egyben nagy lehetőség is, hogy milyen élményt tudok adni annak, aki élete első hennájára ül le nálam. Nagyon megtisztelő az a bizalom, amikor valaki pont nekem nyújtja a kezét egy hennáért, hát kutya kötelességem őt a lehető legklasszabb élményben részesíteni. Ami nem csak azt jelenti, hogy a tudásom legjavát adva szép mintát festek neki, amit szeretni fog, hanem azt is, hogy elvihetem őt egy meghatározó belső utazásra is. Ha ez jól sikerül, az boldogság!

Ott volt pl. az a talán 60+-os korú, vagány megjelenésű, vidám nyugdíjas hölgy, aki menő színes körömmel, és izgalmas színes tincsekkel a hajában ült le hozzám, kiválasztotta a legnagyobb mintát a hátam mögötti molinóról, és amíg én megalkottam rajta a kacskaringós vonalakat, addig ő klassz történeteket mesélt az utazásaikról.

Vagy az a kedves nő, aki lelkesen mesélte, hogy ősszel már festettem rá a TeFeszt-en, és boldog volt, hogy ott is milyen jót beszélgettünk. Ezért úgy döntött, most sem mehet haza henna nélkül.

Volt egy nagyon cuki anya-lánya páros is, akikkel szintén a TeFeszt-en találkoztam már. Ők sem tudták, hogy a Palacsinta Pikniken is kint leszek, de amikor megláttak, nagyon megörültek, hogy megint lesz hennájuk, még ha nem is így tervezték a napjukat. (Sajnálom, hogy az ő mintáikat nem fotóztam le, pedig Csenge egy nem kicsi, egész kézfejes, klasszikus mintát kért, méghozzá jaguával festve, ami hihetetlenül jól állt neki)

Aztán jött egy szuper energiájú 3 gyerekes család, ahol a 15 éves nagylány és az anyuka kért egy-egy jagua festést. Na ők különösen megmelengették a szívemet, mert ritkán találkozom ilyen tiszta, mély, őszinte energiájú családi kötelékkel, de ők valami csodás szimbiózisban élhetnek, és az, amit kifelé árasztottak, nagyon erőt adó volt. Hálás vagyok nekik, hogy a festéseken túl is ott maradtak még beszélgetni, mert komoly energiákat kaptam tőlük! (Mi sem mutatja jobban az ő tiszta szeretetüket, mint az, hogy az anyuka a férje nevét rajzoltatta magára, egy pici jinjanggal díszítve... ;) Csak azt sajnálom, hogy erről sem készült fénykép... áááááááá...)

Nagyon hálás vagyok az Univerzumnak, hogy vasárnap hozzám vezette Gabriella doktornőt a lányaival, mert amíg festettem őket, az anyuka az arcomat látva gyakorlatilag felállította a diagnózist, hogy mi okozza az állandó kiütéseimet és a folyton piros arcomat. (Ha ismersz, akkor tudod, hogy sok éve küzdök ezzel a problémával, és azóta keresem azt a holisztikus szemléletű megoldást, ami hitem szerint igazi eredményhez vezethet. Csak eddig nem találtam rá... És most helyembe jött. Mi ez, ha nem csoda? )

De mesélhetném nektek az utolsó vendégek egyikét, Mónikát, akiről kiderült, hogy növényi hajfestő fodrász, és hennás hajfestéssel is foglalkozik. Naná, hogy jót beszélgettünk, kicseréltük a tapasztalatainkat a hennás hajfestésről. Most pedig szeretettel megosztom veletek az ő elérhetőségét, mert bár én is sok mindent tudok (saját tapasztalatból) a hennás hajfestésről, ő mégiscsak igazi szakembere a kérdésnek. Budapesten keressétek bátran a Zöld fodrász -t :)

Amúgy meg (ez itt az önreklám helye ;) ), még mindig megrendelhető az én Hennás hajfestés e-bookom is, amiben fotókkal illusztrálva végigvezetlek a folyamaton:

És ha ez még nem volna elég, igazi "hab a tortán" pillanat volt, amikor megjelent nálam egy régi filmforgalmazó kolléganőm, akivel a közös mozis múltunk óta nem találkoztam. A virtuális világban hellyel közzel követjük egymás életét, de az utolsó igazi, személyes és nagyon meghatározó kapcsolódásaink messzire nyúlnak: közös répatortázás a Művész Mozi büféjében, vagy a gyerekeink (enyém akkor volt pici, az övé pedig pocaklakó) közös témája.... Szép emlékek! <3 Amiket most felidéztünk, egy picit nosztalgiázva, és aztán jól szétboncolgattuk életünk nagy tanításait, a hullámvasutazásaink erőt adó tapasztalatait. Hálás vagyok, Szilvi, hogy meglátogattál!!!!!

Tuti, hogy sokakat kihagytam a felsorolásból, de nem is ez a lényeg, hanem az a Tanítás, ami mindannyiunknak hasznos lehet: vegyük észre magunk körül a csodákat. A kicsiket is és a nagyokat egyaránt. Mert mindig itt vannak. Bármi is a munkád, bármivel is foglalkozol, egészen biztos, hogy neked is vannak hasonló élményeid, érzéseid közben, és ha ezeket felismered, tudatosítod magadban, a szürke hétköznapi munka is különleges élménnyé válhat.

Meríts erőt te is egy-egy különleges találkozásból, lásd meg egy egyszerű beszélgetés mélyebb üzenetét, és legyél hálás érte, hogy részed lehet benne.

Ahelyett, hogy folyton a giga-mega szuperszónikus csodákat hajszoljuk vagy várjuk, vegyük észre a mindig, mindenhol körülöttünk lévő milliónyi apró csodát, amik különlegessé tehetik az életünket, ha hagyjuk...