Pár napja küldte át egy barátom az Ötvenen túl.hu oldal pályázatát 

Ha régebb óta követed a blogjaimat, akkor tudod, hogy én is az 50. szülinapomon csaptam az asztalra. Akkor döntöttem úgy, hogy elég a szürke hétköznapokból, a sehová sem vezető mókuskerékből, és onnantól másik szemüvegen át néztem a világot, az életemet, önmagamat.

Azóta rengeteg klassz dolog történt velem, sokat változtam kívül és belül egyaránt, és lassan talán azt is elmondhatom, hogy végre a saját utamat járom.

Megírtam hát az utolsó 4 évem sztoriját a pályázatra, csak úgy. Mert jólesett megírni. Mert teljesen magamra ismertem a kiírásban. És mert eddig is azért írtam le a hullámvasutazásunk történeteit, mert reméltem, remélem, hogy az én tapasztalásaim erőt adhatnak másoknak is.

Közzéteszem a pályázatra írt mesémet, és remélem, hogy ha kor- és sorstársam vagy, te is kedvet kapsz a meséléshez. Legyél, legyünk példaképek, világítótornyok azok számára, akik még csak készülnek a nagy ugrásra ;)

Czidlina Ildikó vagyok, 54 éves. De úgy is mondhatnám: HennaShanti, a léleksimogató.

Kétgyermekes, egyedülálló anyuka, alkalmazott és vállalkozó egyszerre.

Az egész eddigi életem a bátor újrakezdések, merész váltások sora volt, ami az ember fiatal éveiben teljesen normálisnak mondható. Az igazán nagy változások sorát nálam 2010. indította el, amikor az elszabaduló devizahitelből menekülve eladtam a budapesti lakásomat, és biztonságot keresve Komáromba költöztem a gyerekekkel, albérletbe.

Akkor vállalkozóként sóterápiával foglalkoztam, egy egyre jobban működő webáruházzal a hátam mögött, amit a 2010 körüli válság szépen le is nullázott. És nem volt B tervem.

Itt álltam a két gyerekkel (akkor 4 és 9 évesek voltak), munka és bevétel nélkül, a gödör aljára lehullámvasutazva.

2012-ben aztán lett munkám, ismét alkalmazott lettem, egy akkor induló, egyszemélyes bolt boltvezetője és szaktanácsadójaként. (Ahol egyébként még a mai napig is dolgozom.) Bevallom, kellett pár év, mire az anyagi és lelki gödörből valamelyest ki tudtam mászni, ez alatt csak úgy elvoltam a munka és a gyereknevelés csendes állóvizében, ami arra mindenképpen jó volt, hogy a gyerekekkel közben szuper jó kis Csapattá kovácsolódtunk, az egymásra utaltság nehézségeiben.

A nagy változások sorát éppen az 50. szülinapom hozta el 2016-ban. Akkor úgy éreztem, elég az önsajnálatból,elég a szürke, eseménytelen hetekből, évekből. Asztalra csaptam (főleg lélekben...), és eldöntöttem, hogy ezt a szép kerek szülinapot egy kis utazással fogjuk megünnepelni, mert ilyen még nem volt. Így jött létre életünk ELSŐ igazi nyaralása, repülővel, tengerrel, ami aztán életre hívta az első blogomat: www.igyutazunkmi.blog.hu néven. Imádtam az írást, jó érzés volt látni, ahogy a mi őszinte történetünkből sokan erőt merítettek.

Igaz, az anyagi helyzetünk nem lett rózsásabb, de az a tény, hogy 50 évesen szemüveget cseréltem, és kezdtem másként nézni a világra és önmagamra, hihetetlen áramlásokat indított be, amik a mai napig is tartanak. Sőt! Mintha most kezdenének igazán a csúcsra érni ;) De lássuk sorban.

52 évesen újabb „merész” , nem tipikusan 50-esekhez illő lépésre szántam el magam: lett két tetoválásom.

Nem hirtelen szeszélyből, hanem megfontoltam rákészülve, alaposan megtervezve, és persze jó alaposan kilépve az addigi komfortzónámból. (Ez a történet is a blogra került)

Nem sokkal a tetoválás után kerültem kapcsolatba a hennázással, mégpedig derült égből villámcsapásként, ahogy én szoktam mesélni: angyali útmutatásra. Ez a találkozás volt az, ami igazán felnyitotta a szememet, és kezdtem végre rátalálni igazi önmagamra. Nem egyszerűen kreatív hobbi lett belőle, hanem egy igazán mélyről fakadó, csillapíthatatlan szerelem, ami ráadásul egy értékes és hasznos belső utazást is elindított.

A hennafestés azóta másodállásként plusz bevételt is jelent, mert vállalkozóként hennázom rendezvényeken, és privát alkalmakon is. (Hennás munkásságom nyomai Varázslatos henna néven metalálhatók meg a Facebookon és az Instagramon is ) Folyamatosan képzem magam, több mint két éve szünet nélkül festek, és egyre erősebben érzem, hogy végre a helyemen vagyok. Jót tesz a lelkemnek a sok szépség, ami a kezem alatt megszületik, és boldoggá tesz, amikor látom, hogy a vendégeknek milyen öröm magukon viselni a kezem nyomát. A hennafestés igazi belső élet, kényeztető rituálé, vagy ahogy mondani szoktam: léleksimogatás, nem csak a vendégeimnek, hanem nekem is.

Itt akár vége is lehetne a történetnek, de nincs. NAGYON nincs vége. 

A hennának köszönhető egyre mélyebb önmagamba tekintés felszínre hozta bennem az igényt, hogy külsőleg is változzak, hogy a kinézetem is jobban illeszkedjen a rendhagyó tevékenységemhez. Ezért az oroszlánsörényemet nem mindennapi cool rose színűre változtattam, amivel hihetetlen módon önazonos voltam, majd 2019.őszén megérett az idő a régebb óta dédelgetett vágy megvalósítására: raszta lettem. Miért lettem raszta? Belső igényből. Lehet, hogy kicsit későn (53 évesen), de végre eljutottam oda, hogy ne csak mondjam, hogy merjek önmagam lenni, hogy nem számít, ki mit gondol, hanem igazából is így éljek.

Hihetetlenül felszabadító érzés, hogy végre merek az lenni, aki igazán vagyok, külsőleg is és belsőleg is.

Foglaljuk össze, hol is tartok most, 54 évesen:

• 10 éve élek albérletben

• 8 éve dolgozom ugyanazon a helyen alkalmazottként (és közben dolgozom azon, hogy a magam ura legyek és csak a szívem szerinti úton járjak, ne kössön le a havi fix bevétel nélkülözhetetlensége)

• 2 éve hennafestőként élvezem az életemet, és azt, aki vagyok. Végre olyan munkám is van, amit annyira imádok, hogy nem is nevezem, nem is érzem munkának

• Kezdek minden értelemben önmagamra találni, és büszke vagyok magamra, mert önerőből, sok- sok hullámvasutazás, rengeteg tanulás után jutottam el idáig.

Számomra a történet eddig tartó része is igazi varázslat, főleg mert ez a mesés utazás igazából valóban 50 éves koromban vette kezdetét. Mindkét blogomon van egy 50 felett is süt a nap menü, mert számomra ez nem egy hangzatos sztereotípia, hanem maga az élet.

És ha ez még nem lenne elég, elmesélem a totálisan aktuális új fordulatát az életemnek:

Tavaly óta érzem, hogy a hennafestés annyira erősen az én világom, hogy minden erőfeszítésemmel azon vagyok, hogy ez lehessen a fő bevételi forrásom, hogy elengedhessem végre a kényszerű alkalmazotti létet, a havi túlélésért való küzdelmet.

Ezért folyamatosan keresem a tuti ötletet, amivel kibővíthetném és biztonságos anyagi mederbe terelhetném a vállalkozásom szolgáltatásait. Májusban került a szemem elé „véletlenül” egy hirdetés, amitől elkapott az „EZ AZ!” érzés. Tudtam, hogy megtaláltam a nekem való szakmát. Nem is hezitáltam sokat, elvégeztem egy lézerspecialista képzést, és éppen ma (2020.07.13-án, 54 évesen! ) kaptam kézbe az oklevelet, amivel akár már el is kezdhetek lézeres körömgomba kezeléseket és tetoválás eltávolításokat végezni! ;)

Szóval jó úton vagyok, az tuti. Igaz, vár rám még egy nagy feladat: a profi lézeres kezelőgép és a szükséges egyéb berendezések és eszközök megvételéhez találnom kell kb. 2 millió Ft-os forrást.

De miért ne sikerülne? (Ez is! )

Hiszen a körömgomba ma már szinte népbetegség, a lézeres kezelés pedig hatékony és sikeres megoldást kínál a problémára.  A tetoválások elterjedésével egyenes arányban pedig sajnos folyamatosan nő az elrontott, megbánt vagy megunt tetoválások száma, aminek eltávolítása kockázat- és szövődménymentesen lehetséges a megfelelő lézerrel.Vagyis igazán hasznos és fontos szolgáltatást tudok nyújtani a géppel és a tudásommal, így jó szívvel felvállalom.

Ráadásul tökéletes kiegészítője a hennának is, mert lézeres kezeléseket főleg ősztől tavaszig lehet végezni, a hennfestés időszaka pedig inkább tavasztől őszig tart.

Ja, és már csak azért is sikerülnie kell (ennek is ;) ), mert én megérdemlem, hogy végre igazán a magam útját járjam, hogy kényelmesen élhessünk a bevételemből, amit szívesen végzett szolgáltatásokkal, öröm munkával termelek ki.

Mert 50 felett is süt a nap!