Miért lettem raszta?

Mert tetszik. (régóta)

Mert nem átlagos.

Mert váltani szeretnék.

Mert bátor és bevállalós szeretnék lenni.

Nem vagyok már lázadó tini, 53 éves vagyok.

Igen, tudom, ilyenkor  már nem szokás őrült dolgokba kezdeni. De hát mit tegyek? Úgy látszik, én fordított életet élek… eddig nagyjából szabálykövető jókislány voltam, és csak az utóbbi  1-2 évben kezdtem  kamaszosan „lázadni”.  Vagy csak mostanra lettem elég bátor, hogy megtegyek bizonyos dolgokat úgy, hogy ne érdekeljen, mit szólnak hozzá mások.

Igazából mindegy is, hogy miért, de lassan kezdek magamra találni. Ne nevess! Szerintem sosem késő ;)

• 50 évesen csaptam asztalra,és szakítottam a nekünk-nem-telik-nyaralásra gondolattal, és kölcsönből elvittem a gyerekeket nyaralni.Repülővel, tengerpartra, amolyan "igazi" nyaralásra. Az ismerősök azt mondták, bolond vagyok, hogy kölcsönt veszek fel ezért... Nem volt igazuk, mert nagyon jó döntés volt. Ráadásul azóta más szemüvegen át nézzük a világot. Ahogy a Szerencsés Szamarak blogon írtam: bamba beletörődés helyett merész célok.
• 52 évesen lett tetoválásom.Nem kapkodtam el, az első gondolattól a megvalósításig közel két év telt el, de megszületett. Jó érzés volt, és a mai napig is az. Valódi kilépés a komfortzónából. 
• Szintén 52 voltam, amikor angyali útmutatásra  megtanultam  hennázni   és ma már büszkén mondhatom, hogy nem csak hobbiként tekintek rá.  Új szakmám van, ami nagyon megváltoztatott mindent. Változik a lelkem, a külsőm, és egyre jobban érzem magam a bőrömben.
• Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy kb. másfél  éve hirtelen ötlettől vezérelve rózsaszínre cseréltem a hajszínemet, amivel teljesen önazonos vagyok. (illetve most már csak voltam....)
• Innen már csak egy nagy lépés volt: a rózsaszín sörényt rózsaszín rasztára cserélni.

Miért pont raszta? Mert…. (ld fenn)

Na persze ezt sem csak úgy, hirtelen szeszélyből. Hanem alaposan felkészülve, ahogy a tetoválásnál is: utánajártam, olvasgattam, képeket nézegettem, raszta készítők anyagát bogarásztam, kifaggattam rasztahajúakat…. Felkészültem. Vagy nem... Igazából úgy érzem magam, mint amikor a gyerekek születtek: azt hittem, mindent tudok a szülésről, az újszülöttel való életről. Aztán persze semmi nem úgy lett, mint ahogy én elgondoltam. De mégis minden helyzetet megoldottam, belerázódtam az egészbe. Így lesz most is, érzem ;)

Tele voltam izgalommal, és kérdésekkel:

Hogy fog kinézni ebből a hajhosszból? Vajon mekkora raszták lesznek belőle? Nem lesznek égnek álló tüskéim? Fogalmam sem volt, de belevágtam. Hiszen ez "csak" haj: legfeljebb levágom, megnő, új fazont kap.... Ahogy a nők milliói változtatják a frizurájukat folyamatosan.

2019.10.19. (egy hetes rasztáim)