Türelemre (is) tanít a rasztulás
Eddig sem voltak kétségeim, hogy a rasztává válás Tanítóként jött az életembe. Nem holmi szeszély, klímaxos pánik vagy polgárpukkasztó magamutogatás hívta életre.
Már az elmúlt 2 év (amióta készülök, hangolódom rá) is sok újat tanított, de a tincseim születése óta eltelt öt hét felér egy önismereti tréninggel. Figyelek, felismerek, önvizsgálatot tartok, tudatosítom magamban a történéseket, egyre bátrabban hallgatok a megérzéseimre, és büszkén tapasztalom, hogy az elmúlt 20 év sok-sok tanulása, tanítása kezd gyakorlati tudássá válni.
De a legerősebb tanítás, amit nap mint nap kapok, és élek. az a TÜRELEM.
A türelem, ami egy Kosnak (általában) nem sajátja. Én legalábbis eddig ha kitaláltam valamit, azt nagyjából azonnal vagy rögtön meg is akartam valósítani, el is akartam érni. Na a rasztulás során ez nem megy. Mindennek ki kell várni az idejét. Ahogy a természetben is a magok kicsírázásától a levelek lehullásáig minden a megfelelő időben történik, úgy a rasztaság is csak lépésenként születhet meg.
- Az első gondolat pontosan két éve, Egyiptomban született meg, ahol a lányomnak csuda klassz félafro frizurát fonattunk. Ott vetettük el a rasztulás magját, de a kicsírázásig sok-sok türelem kellett, tekintve, hogy akkor rövid szőke hajam volt. És mivel nem akartam póthajat, el kellett kezdeni növeszteni, szépen, türelmesen...
2017.november.
Ez a haj bizony nagyon kurtácska még egy rövid rasztához is...
- A növesztés ideje alatt fazont váltottam, Nem csak visszatértem a fiatal kori göndör sörényemhez, de a rasztaság gondolatától felbátorodva a kommersz szőke, világosbarna szín helyett cool rose-ra váltottam. Imádtam ezt a színt, nagyon önazonosnak éreztem magam vele, és dédelgettem a gondolatot, hogy egyszer csak rózsaszín rasztáim lesznek,
Cool rose sörény. (2019 tavasz)
- Amikor elérkezett a pillanat, és a minimálisan szükséges hajhossz, akkor meg türelmesen ki kellett várnom a megfelelő időpontot a készítéshez. A rasztakészítés ugyanis nem 1-2 órás fodrászkodás. Az én félhosszú, de sok hajamból csaknem 9 óra alatt született meg a 44 tincs.
- A friss raszta létrejötte után újra óriási adag türelem szükséges. Az újszülött tincsek ugyanis nem egészen úgy festenek, ahogy azt az ember az újságokban látja. Az enyémek pl. tüskeként meredeztek a fejemen,és inkább hasonlított egy antenna erdőhöz, mint egy menő frizurához :D
Ahhoz, hogy ezek a feszesre horgolt tincsek szépen, rendezetten lógjanak a fejemen, idő kellett, meg kendők,és hajgumik. Ja, és türelem....
Bár eleinte kicsit nyomasztott, hogy a fejem nem éppen munkahely kompatibilis, egész jól átvészeltem az első heteket. Igaz, nagyon szeretnék mielőbb menő, hátközépig lógó, akárhogy variálható raszta fejet, de egész türelmesen viselem ezt az átmeneti időszakot. Sok erőt ad ehhez, hogy látom a célt, és most valahogy könnyen elfogadom, hogy ehhez "csak" idő kell.
- Amikor először megmostam a raszta hajamat, utána elölről kezdődött minden. Az amúgy is még elég laza tincsek a mosástól tovább lazultak, a rövid szálak kibújtak, és az egészet újra kellett horgolni. Na ez megint türelemjáték. Mivel nem vagyunk még rutinos raszta horgolók, kb. hat óra ráment, míg Laurám szépen meghorgolgatta a hátul lévő tincseket, aztán folytattam én az elöl lévőkkel.
- Az újrahorgolás következtében a tincseim ismét tüskefejjé változtattak :D , vagyis ismét türelem kellett ahhoz, hogy kivárjam, amíg megint elkezdenek szépen lelapulni.
- A friss rasztahaj nagy tanító. Sok-sok gondozást és rengeteg időt igényel. A tincseket folyamatosan horgolgatni kell, hogy a kicsúszkáló szálak is beépüljenek. A mosása sem olyan egyszerű, mint a sima hajé: nehezebben lehet a fejbőrhöz férni a tincsek között, a szálakat külön-külön át kell nyomkodni, szárítás előtt jó alaposan ki kell nyomkodni a vizet a tincsekből,és a hajszárítás is sokkal hosszabb idő. Ezeket most nem lehet csak úgy ripsz-ropsz megoldani, időt kell szánni rá. Időt önmagamra.Minőségi időt. A hosszú hajszárítás tökéletes pl. egy kis meditálásra. A horgolás ideje alatt pedig lehet beszélgetni, egymásra figyelni. Nem lehet közben kapkodni, száz dologba belekapni, telefont nyomkodni. Csak magunkra figyelünk. Türelmesen.
- Ez megy nálam kb. öt hete, és nagyon élvezem az új tapasztalatokat. Ráadásul ez az új út sorban hoz egyéb minőségi változásokat is. Régóta fontolgattam, hogy a káros szintetikus festéket el kéne hagyni. Nem vagyok véres szájú környezetvédő, de igyekszem egyre kevesebb mérget, környezetszennyező anyagot használni itthon. Mosás, takarítás témakörben már oké a dolog, de az imádott cool rose hajszínemtől nem akaródzott megválni,pedig pontosan tudom, hogy a hajon keresztül minden méreganyag bekerül a szervezetembe.
A rasztáimnak köszönhetően mostanra a hajápolásban is tudatosodom. Ahhoz, hogy a tincseket sikeresen össze lehessen horgolni, előtte el kellett hagynom a pakolásokat, a szilikonos samponokat, hogy ne legyen csúszós a hajam. És ha már a samponban tisztábbra váltottam, úgy éreztem eljött az ideje újragondolni a hajfestést is.
Vannak alternatív megoldások a természetes hajfestésre, de egy hennafestő hogy is gondolhatna másra, mint a hennás hajfestésre....
- Csakhogy a hennás hajfestés előtt legalább 2-3 hónapot kell várni, hogy a korábbi szintetikus festék kellően lekopjon. Vagyis hiába született meg a döntés, hogy váltok, ismét várnom kellett. Újabb adag türelem. Bevallom, ez nem volt egyszerű. Nehezen kopott a rózsaszínem, közben viszont egyre nőtt a lenövésem, ami nem volt túl szép látvány: barna alap, sok-sok ősz hajszállal, egy világosabbra festett haj tövén.
Így néztem ki az új hasfestés előtt...
- A választott hennás hajfestés is komoly türelemjáték, gondos tervezés, előkészítés, és hosszú procedúra. Rapid, gyors megoldásról szó sincs. A pasztát bekevertem előző este,és állni hagytam, hogy jól összeérjen. Maga a festés hasonlóan történhet, mint normál festékkel. Vagyis így történhetett volna, de a rasztát festeni időigényesebb: a tőfestésen túl minden egyes tincsbe külön-külön bele kellett masszírozni a hennát. Erre kb. 2 óra ment rá, utána bedunsztoltam, és ezzel a "sárgolyóval" a fejemen töltöttem el 3,5 órát, hogy biztos legyen az eredmény. Majd következett egy hosszú (fél órás), alapos öblítés, hogy ne maradjon paszta a tincseimben. És a végén még a szokásos hosszadalmas szárítás. Szóval nagyjából az egész vasárnap ráment... Mi ez, ha nem türelemjáték? :D :D :D
- Szóval türelemből kapom a tanításokat bőségesen. És tudod mit tanulok és gyakorlok még nagyon intenzíven, amióta rasztulok? Az önelfogadást. Azt a fajta önmegvalósítást, hogy az legyek, aki lenni akarok. Hogy ne foglalkozzak azzal,mit gondol a világ a külső változásaimról. Régóta tanulom, és elméletben tudom, hogy nem számít,mit mondanak, mit gondolnak rólam mások, de gyakorlatban is így tenni, az már más tészta.
Hát nekem most már néha sikerül.A raszta erőt adott. Ehhez is. És bátorságot...
Mert pl. a hennás hajfestés annyiban kérdőjeles volt, hogy nem lehetett pontosan tudni, a vörösnek milyen árnyalata fog ragyogni végül a hajamon. Sosem voltam még vörös. Bármilyen vörös meg pláne nem. De valahogy most nem is számít. Bátran kipróbáltam. Csak az számít, hogy nagyon jó érzés az, hogy a hajfestéssel nem ártottam a hajamnak, sőt inkább tápláltam, gyógyítottam vele.
