Részemről ennyi!

Most lett elég! 

Elég az össznépi gittrágásból. Többé nem szóróm az energiámat, az időmet olyan dolgok véleményezésére, megbeszélésére, amin úgysem tudok változtatni.

Eddig "jó" állampolgár voltam: rágtam a közös gittet rendesen, rengeteg időt töltöttem agyalással, megfejtéssel, fontosnak éreztem, hogy elmondjam a véleményemet. És mit nyertem vele? SEMMIT!!!!!! Csak elfolyt egy csomó időm, elromlott a kedvem, a bányászbéka segge alá csökkent a rezgés szintem....  Rossz irány ;)

Ezért aztán eldöntöttem, és most nyilvánosan is megfogadom, hogy mostantól nem veszek részt a nagy népi társasjátékban. Sőt megkérlek Téged is, segíts nekem betartani a fogadalmamat:

Ha összefutunk akár az utcán, akár a virtuális térben, ne akarj velem beszélgetni járványról, maszkról, szabályozásokról, tesztelésről! Ha pedig én kezdeményeznék valami hasonló témát, lécci mondd nekem azt, hogy "Mézespuszedli".

Igen: mézespuszedli :) Azt találtuk ki a lányommal, hogy ha mostantól bármi negatív témáról kezdenék beszélgetni, vagy újra meg újra aggódni kezdenék a meg nem oldott problémáinkon (lakhatás, anyagi stabilitás...), akkor azt mondja nekem, hogy "Mézespuszedli". Ebből rögtön tudni fogom, hogy rossz úton járok, és azonnal váltanom kell.

Nem lesz könnyű, tudom, mert a megszokás nagy úr,  de MUSZÁJ, mert érzem, ahogy szétrágja a lelkem, hogy rossz irányban van a fókusz.

Most értettem meg igazán Andrew Matthews egyik tanítását:

"Amikor rosszul vagy attól, hogy eleged van abból, hogy rosszul vagy, akkor meg fogsz változni."

Hát én most kb. itt tartok, tehát muszáj megtennem a szükséges lépéseket, és nagyon hálás lennék, ha társam lennél ebben! Van kedved beszállni a "mézespuszedli" mozgalomba?

Egyrészt segíthetnél nekem azzal, hogy figyelmeztetsz, ha rossz örvényen járok, és rám szólsz, ha beleállnék egy "világmegváltó" beszélgetésbe,  másrészt add tovább az ötletet, és duzzasszuk óriásira a "mézespuszedli" flottát. Szerintem mindenkinek jót fog tenni!!!! ;)  (És nem mellesleges büntetlenül nassolhatunk, hiszen ez csak virtuális "mézespuszedli" )

Az idei év amúgy is nagyon nehéz volt nekem, kifacsart rendesen testileg és lelkileg. Hatalmas célokat tűztem magam elé, szerettem volna az egész életünket új mederbe terelni minden téren. Óriási hegyeket mozgattam meg, hogy új vizekre evezhessünk több módon is, iszonyatos érzelmi hullámvasutazás folyt a remények és a csalódások között, és igazából semmi kézzel fogható eredményt nem tudok felmutatni. Viszont baromira elfáradtam, és kiégtem. 

Persze most már teljesen világos, hogy az Univerzum megint tökéletesen működött, és csak azért nem engedte az elvetett magokat szárba szökkenni, mert ebben a mostani egyre bizonytalanabb helyzetben talán még baj is lehetett volna belőle, ha bármelyik álmomat sikerül megvalósítani. Várnom kell. (Na ez az egyik legnehezebb lecke egy Kosnak... :D )

És képzeljétek, a rengeteg csapkodás, kapkodás és lapátolás után végre eljutottam oda (őszintén, legbelül is érezve), hogy elengedjem az evezőket, ahogy Abraham tanította, és hagyjam, hogy a csónakom a folyó természetes sodrásával szinkronban haladjon. Már nem akarok az áramlással szemben evezni, körmöm szakadtáig küzdeni azért, hogy az egóm által megjelölt célnál kössek ki. Ez a küzdelem eddig nem vezetett sehová, csak felőrölt, szétforgácsolt, tehát semmi értelme tovább folytatni. 

Most következik a "legyen meg a Te akaratod" időszak <3 

Kiállok a sorból, nem veszek részt tovább a közös gittrágásban, lecserélem a gondolataimat, a szavaimat, és ezt a nagyon fura, sok szempontból kukába való (bár igen tanulságos!) évet a következő dolgokkal fogom befejezni:

- Többet figyelek befelé, mint kifelé

- Nem akarom megváltani a világot, de még önmagamat sem

- Több időt hagyok elmélázásokra, divatosabban szólva meditációra

- Akár hétköznap délután is megengedem magamnak az összebújva-bekuckózva-TV-zés luxusát, ha ahhoz van kedvem

- Tanulok, gyakorlok, fejlesztem magam

- Kisöpröm a szemetet a fejemből, hogy legyen helye az új ötleteknek

- Összerakom magam testileg, lelkileg

- Elengedem azt a kényszert, hogy csak akkor vagyok jó anya, ha hétvégén 4 fogásos ebéd van az asztalon, és az ablakaim tükörfényesen ragyognak.

- És nem utolsó sorban a saját lelkem vágya szerint fogok készülődni, hangolódni karácsonyra. Nem hagyom, hogy a külső elvárások belekényszerítsenek bármibe, amit én legbelül nem szeretnék.

Bármilyen hihetetlen, de már most sokkal jobban vagyok! Pedig csak pár napja hoztam meg a döntést, hogy leteszek minden eddig cipelt zsákot. De már az, hogy felismertem és kimondtam a problémát, megkönnyebbülést hozott. 

Tudom, hogy nem lesz könnyű. Biztos vagyok benne, hogy

- nehéz lesz kitérnem a "megszokott" beszédtémák elől,

- figyelmeztetnem kell magam, hogy nem leszek kevesebb attól, ha nem kommentelek egy poszt alá,

- vigyáznom kell rá, hogy ne vegyem fel a kesztyűt, ha elindul valahol a "nagy-megmondó-show" (pl. az új szabályokról vagy az iskolabezárásról :D ),

de hiszem és remélem, hogy egyre többször kapcsol majd be a "mézespuszedli" feliratú vészvillogó a fejemben, és egyre hatékonyabban tudok magasabb rezgésszintre váltani. Főleg, ha te is segítesz nekem, és figyelmeztetsz, ha elfeledkeznék a fogadalmamról! ;)

"Mézespuszedli" hadművelet indul!!!!!

Tudom, hogy sokan vagyunk, akik hasonlóképpen érzünk, akiknek tele a hócipője a folytonos károgásokkal, hát fogjunk össze! Könnyebb szakítani a rossz beidegződésekkel, ha segítünk egymásnak. Segítünk témát váltani, segítünk másra figyelni, segítünk szívmelengető gondolatokkal egyre inkább kiszorítani a személyes terünkből a negativitást. Benne vagytok?

Hiszem, hogy minden apró, pici változás összeadódik, és a végén egészen új vizeken evezhetünk mindannyian. Hiszen ahogy Teréz anya is mondta:

"Ha minden ember tisztára söpri a járdát maga előtt, az egész világ megtisztul."

(Oszd meg, add tovább! Osztogass te is "mézespuszedli" -t!)