Különös, ellentmondásos világban élünk. 

Szabadok akarunk lenni, nehezen viseljük a szabályokat, nem szeretjük, ha megmondják, mit tegyünk. 

Ugyanakkor nehezen önállósítjuk magunkat: kényelmesebb együtt haladni a szürke tömeggel, ahol nem kell gondolkozni, nem kell kitalálni, nem kell megvalósítani. Szép lassan belelustulunk a szűk keretek közé terelt, távvezérelt élet kényelmébe.

És bár szorít a kalitka, és sejtjük már, hogy igencsak megnyirbálták a szárnyainkat, általában meg sem próbálunk kiutat találni. Mert ahhoz esetleg tenni kéne, gondolkozni kéne, önállósodni kéne, és leginkább: felelősséget kéne vállalni az ötleteinkért, a tetteinkért. Jujjjj! Csak ne másszunk bele semmi kényelmetlenbe, semmi ismeretlenbe... 

Inkább megdumáljuk magunkkal, hogy jó ez a kis langyos mocsár. Ezt már ismerjük, ezért biztonságosnak tituláljuk. Hiába érezzük, hogy nagyon kevés, amit itt kaphatunk, hiába sejtjük/reméljük, hogy odakint várhat valami egészen más, valami izgalmasabb, tartalmasabb, valami igazibb és szabadabb, nem merünk, nem akarunk kilépni.

Hiszen ami a komfortzónán kívül van, azt nem adják ingyen - ezt rebesgetik. Minek erőlködnénk valamiért, ami bár lehet, hogy jobb lesz, de ezt senki sem garantálja?

Belesímulunk hát az áramlatba, becsukjuk a szemünket, fülünket, és csak sodródunk.

Akkor van baj, amikor sodródás közben a fal közelébe kerülünk, és a réseken kilesve, egy röpke pillanatra láthatjuk, hogy a fal túloldalán valami más van. Sőt azt is látjuk, hogy rendre akadnak köztünk olyan őrültek, akik ha a fal közelébe kerülnek, átpréselik magukat a repedéseken, és kamikáze módon belevetik magukat a túloldal bizonytalan világába, remélve, hogy jobb életre találnak. Pffff....

Mit tesz ilyenkor egy mocsárlakó?

1. Úgy csinál, mintha nem vette volna észre a lázadó kitörését, és gyorsan tovább úszik a tömeggel.

2. Erőre kap a szökevény bátorságát látva, előkotorja a rég sutba dobott lázadó, bevállalós énjét, és a következő lehetőségnél ő is az Exit tábla felé úszik.

3. Elgondolkozik, hogy követni kéne a példát, és legalább megpróbálni kikerülni a középszar semmiből, de hamar rájön, hogy se ereje, se kedve nincs melót tenni egy ilyen nagy lépésbe, ezért visszaúszik a tömeg közepébe, és sodródik tovább.

A 3. úttal az a legnagyobb gond, hogy mivel a gondolat csírája már megszületett, hogy kéne tenni egy próbát, hiába próbáltuk elnyomni, mindig bennünk marad a kisördög, aki aztán egyre keményebb harcba keveredik az egónkkal.

Az indián tanmese szerint ilyenkor a bennünk élő kétféle farkas közül az fog győzni, amelyiket etetjük. ;) 

Ezt az etetést nagyban befolyásolja az a környezet, ami körülvesz minket. (Ahogy többek között Brian Tracy is tanítja: annak az 5 embernek az átlaga vagy, akivel a legtöbb időt töltöd.)

Ha a mátrixból kifelé törekvő, új célok, új feladatok után kutató, lelkes, tenniakaró emberek vesznek körül, akkor jó esélyed van rá, hogy az elhallgattatott kisördög erőre kap benned, és előbb-utóbb te is kiúszol a fal másik oldalára.

Ha viszont a semmibe belekényelmesedett, elszürkült, motiválatlan, folyton csak panaszkodó, de tenni nem akaró "barátok" hangját hallod legtöbbször, akkor a másik farkasod fog győzni. Aki persze egyre hangosabban vonyítva fogja kritizálni, lehülyézni az új útra lépőket, és mindig biztosítani fog téged arról, hogy amit tettek, az túl kockázatos, őrült veszélyes, iszonyú fárasztó, és ráadásul semmi garancia nincs rá, hogy a végén jobb lesz nekik. 

Biztos lehetsz benne, hogy a lusta farkasod mindig meg fogja nyugtatni az egódat, hogy nem is tehettél volna jobbat, mint hogy maradsz a rendszerben. Nem baj, hogy már tisztán látszik, hogy ez az út nem vezet sehová, és a szabadságod is csak látszólagos! Ha megnyugtatóbb neked a biztos rossz, mint a bizonytalan jó, akkor boldogan fogsz tovább úszkálni a langyos állóvízben, és az igazad biztos tudatában fogod folyamatosan bírálni az őrült lázadókat.

És tudod, mi a legjobb az egészben? Az hogy mindenkinek igaza van. ....a maga szintjén ;)

No meg az, hogy MINDIG szabadon választhatunk, hogy kiket követünk, és melyik úton járunk <3

Az én zászlómon most ez lobog: Élj abból, hogy jól élsz!

Neked mi az aktuális mottód????