Nem szoktam túl sűrűn garázsvásárt csinálni, de amikor rászánom magam, akkor mindig elkap egy őrülten aktív, pezsgő energia, és mindig úgy érzem, hogy valami klassz dolgot csinálok.

Te szoktál selejtezni a cuccaidból? Mit csinálsz ilyenkor a már nem használt (vagy sosem használt...), megunt holmikkal?

Nem is tudom, mit szeretek leginkább a garázsvásárban, mert mindegyik részében van valami különleges, erőt adó érzés.

Általában nehezen kezdek neki a válogatásnak. Hetekig agyalok rajta, nézegetem, hogy mit lehetne kipakolni, és halogatom a tényleges cselekvést. Ismerős??? :D   Aztán ha végre rászánom magam, és elkezdek selejtezni, onnantól viszont nincs megállás. 

Kipakolok minden fiókot, minden polcot, átválogatom a benne lévő holmit, kitakarítom a helyet, és már csak azt rakom vissza, amit meg akarok tartani. Nekem iszonyú inspiráló tud lenni, ahogy két kupacba rendeződik a szekrény mélyén lapuló sok cucc. És ha ügyes, bátor és határozott vagyok, akkor az új gazdát kereső rakás lesz a nagyobb, és további selejtezésre sarkall az üressé váló polcok látványa.

Nem is szólva arról a boldogságról, amikor egy doboz kipakolásakor előkerül egy rég elveszettnek hitt, de őrülten fontos biszbasz :D :D :D   Mint pl. ez a kis táskampó:

Tavaly nyáron égre földre kerestem, baromira jó lett volna az egyik hennás rendezvényen, hogy magam mellé akaszthassam a táskámat. Igaz, hogy akkor már régóta nem használtam, de ezer százalékig biztos voltam benne, hogy megvan. Csak nem találtam.... Nem volt a fiókban, ahol emlékeim szerint lennie kellett volna. Feltúrtam mindent, ami eszembe jutott, de nem találtam. Mert ő elbújt. Elbújt jó mélyre, egy szekrényben lévő láda leghátsó, legmélyebb sarkába. Mert a táskampók már csak ilyenek: ha ki akarják magukat vonni a szolgálat alól, akkor elbújnak. Nagyon. De hiába! Az ő szabadsága most letelt, mert hála a garázsvásárra készülődésnek, most ezt a ládát is csontig kirámoltam... BÓDOTTÁ van! A táskampó újra szolgálatban, akár tetszik neki, akár nem. Viszont hálából, hogy előbújt végre, őt nem fogom eladni, velem marad. :)

Tudod mit szeretek még a garázsvásárra készülődésben? Hogy ilyenkor boltosat játszhatok :D 

Te is szerettél kisgyerek korodban boltosat játszani? Milyen menő volt, amikor teljes komolysággal kipakoltuk otthon az ezer apró mütyürünket, és fontosságunk teljes tudatában eladtuk őket a szüleinknek, tesóinknak, szomszéd gyerekeknek. A menőbbeknek még játék pénztárgépe is volt!  A pult mögött állva, egyfajta hatalmi pozícióban kiszolgálni a vevőket - nagyon vagány volt, ugye?

Megvan ez a vibe neked is? Persze fogalmam sincs, hogy a mai gyerekek játszanak-e még boltosat, a plüssöket és a millió apró vackot árulva, de talán mázlista az, akinek még vannak ilyen "közösségi" emlékei.

De az igazi csodája egy garázsvásárnak számomra  a nagyon hatékony, és elképesztően erős energiacsere.

Azt tanultam anno a fengshui suliban, hogy minden olyan tárgy, amihez hónapokig (pláne évekig...) nem nyúlunk, az negatív energiát termel. Halott, élettelen, felesleges - és mint ilyen, csak nehéz, lehúzó energiát áraszt. Minél több ilyen használaton kívüli holmink van, és minél régebb óta kucorognak valahol érintetlenül, annál erősebb ez a kedvezőtlen hatás. Tuti, hogy te is érzed időnként...

És hát lássuk be, mindannyiunknak vannak féltve őrzött (vagy elfelejtett  :D ) kisebb-nagyobb kincsei, amiktől valahogy nem akaródzik megszabadulni...

A nyaralásokról hozott kedves hűtőmágnes, a marokszám gyűjtött szép kövek vagy kagylók, a hűdecuki bögrék tucatjai, amik már nem férnek el a konyhaszekrényben, az évek óta kihízott ruhák, amikbe még belefogyunk, a jóleszmégvalamire csavar alátétek, kupakok, üres dobozok, a mindenkinekilyenvannekemiskell sportzoknik avagy csodarúzsok, hogy az évek alatt felhalmozott könyvekről ne is beszéljünk.

Na jó, mondjuk a könyv az egy nehéz téma. Nekem legalábbis.  Mert a könyv érték, tudás, minőségi információ forrás, amit nem dobálunk ki csak úgy. Az én lelkemben egy könyvet kidobni (elkótyavetyélni) kb. ugyanolyan bűnös dolog, mint élelmiszert kidobni. Kinek ismerős az érzés?

Pedig ha végignézek a polcomon, sok olyan könyv van, amihez évek óta nem nyúltam. Pedig én már régóta csak olyan könyveket veszek meg, amikről azt gondolom, hogy nem árt időről időre újra elolvasni. Mégis vannak köztük olyanok, amik már nagyon régóta nem voltak aktivizálva. 

Ezért most azzal a kemény, határozott tervvel kezdtem el válogatni köztük, hogy csak azok maradhatnak nálam, amiket akkor is vinnék magammal, ha mondjuk néhány bőrönddel a hónom alatt kéne új életet kezdenem. Viszont ahogy elkezdtem vizsgálgatni őket, szinte mindegyik könyv rám kiabált, hogy épp itt lenne az ideje, hogy újra olvassam. Ravaszak a könyveim, nagyon ravaszak! Időt akarnak nyerni, érzem én <3 És még az is lehet, hogy sikerül nekik.... Legalábbis egyelőre csak néhány darabot sikerült kivennem, amik engedékenyek voltak, és azt mondták, szívesen költöznek új gazdához. 

Van még egy ilyen nagyon nehéz terep számomra: az ezer éve dédelgetett kedvenc bakelit és CD lemezek.

Lemezjátszóm már 100 éve nincs, ezért a fekete korongjaim jó részét már megfestegettem, varázslemezek készültek belőlük. De van egy kisebb adag, amitől nem akaródzik megválni.... Részben mert a Neoton az örök szerelem nekem. Részben mert a lemezek jó részének születése körül ott bábáskodtam én is. (Ha véletlenül valaki nem tudná, fiatal felnőtt éveim elején olyan mázlista voltam, hogy 6 évig a Neoton Família körül sürgölődve dolgozhattam...)  És végül de nem utolsó sorban, mert  némelyik dedikálva van <3

Hát hogy is lehetne eladni az ilyen korongokat???? Ami persze elég nagy csacsiság, ha belegondolok, hogy hallgatni nem tudom őket, faliképet csinálni belőlük nem esik jól, így tehát csak csücsülnek a szekrény mélyén, porfogóként. És hát ugye, ha esetleg-véletlenül-ne adj' Isten, néhány bőrönddel útra kelnék, ezek sem igazán férnének bele.... Hm. Komoly a dilemma!!!! Te mit tennél hasonló ereklyékkel???

 És hát persze mindezeken a lelki és energetikai hókuszpókuszokon túl van még egy nem lebecsülhető haszna az ilyen garázsvásárnak: a pénz. Ne legyünk álszentek, a pénz mindannyiunknak szükséges. Kinek, kinek a maga mércéje szerint, de szükséges. A mostani (sajnos túlságosan is) pénzközpontú világban meg vagyunk lőve pénz nélkül.

Namármost a garázsvásár egyformán pénz kérdés az eladónak és a vevőnek.

Én, az eladó boldog vagyok, ha a megunt, kinőtt, felesleges "kincseim" új életre kelhetnek valahol máshol, és a szeméttelep enyészete helyett hasznos életük lehet még egy darabig, és ráadásul még némi aprópénz is befolyik értük a családi kasszába.

Te, a vevő pedig boldog vagy, ha szeretsz bolhapiacon kincsekre vadászni, és találsz egy újabb darabot a csodás csipketerítő gyűjteményedbe, vagy rábukkansz a kedvenc előadód egyik régi lemezére, esetleg megvehetsz egy kereskedelmi forgalomban már nem kapható könyvet, és mindezekért alig fizetsz valamit, vagyis eszméletlenül jól jársz ;)

Tudom, tudom, ez a képlet csak akkor igaz, ha én, az eladó naon jófej vagyok, és alig nyomom meg a ceruzámat az árazásnál. Márpedig én ilyen jófej vagyok! De lehet, hogy csak hülye :D :D :D , és sokszor elkótyavetyélem a dolgaimat bagóért....

2021 tavaszán, amikor a 11 év alatt összegyűlt holmink egyharmadának kellett új gazdát találnom, hogy a 130 m2-ről beférjünk az 50m2-re, a barátaim folyton mondogatták, hogy tök hülye vagyok. Szerintük mindent túl olcsón adtam el, kereshettem volna sokkal többet is a kiárúsítással.  Valószínűleg igazuk is volt, nekem viszont a pénznél fontosabb szempont volt akkor, hogy minél kevesebb dolgot kelljen kikukáznom, hogy minden, ami még használható, új gazdához kerüljön, méghozzá záros határidőn belül. Hiába, egy költözés paraméterei komoly kereteket szabnak: határidő, a teherautó megpakolhatósága, az új lakhely befogadó képessége. És én (jó Koshoz méltóan) igyekeztem minden paramétert időre és hibátlanul teljesíteni.

Szerencsére minden sikerült: ami csak lehetett, gazdára talált, a megmaradt holminkkal pont befértünk a sokkal kisebb lakásba, és hab a tortán, hogy a sok-sok aprópénzből végül egész szép summa kerekedett, amiből ki tudtam fizetni a költöztetőket, és a lakás kaucióját is. 

A SOK KICSI SOKRA MEGY!  - ebben az esetben tökéletesen igaznak bizonyult.

Ezért aztán biztos vagyok benne, hogy a most készülődő újabb garázsvásárom is bátran lesz nevezhető félkrajcárosnak. Nem mondom, hogy nem jön jól a pénz, de nagyon fontos az is, hogy bolygómentő hősként ne hulladékot termeljek, hanem új életet adhassak a nálunk már nem használt dolgoknak.

Arról nem is szólva, hogy a mostani gazdasági mélyrepülésben azt is pontosan tudom, hogy te, a vevő is csak akkor leszel igazán boldog, ha tényleg őrült jó áron kaparinthatsz meg számodra igen értékes kincseket. (pl.egy pakli tarot kártya... relax cd-k, fotóalbumok... alkoholos bőr-és felület fertőtlenítő...) Így van? 

Na jó, elég a locsogásból! Agymenés helyett inkább irány pakolászni, hogy mielőbb kezdődhessen a házi bolhapiac. ;)

A helyszín ezúttal Vác lesz, méghozzá a HennaKuckó. Ez egy nagyon kellemes kis zug, ahová igazi közösségteremtő kincsvadászatra hívhatlak. Tudod, ahogy én azt szoktam: klubélet, dumcsiparti, világmegváltó ötletbörze. <3

Természetesen lehet szó majd postázásról, csomagküldésről is, ha messze vagyunk egymástól, de menthetetlenül beleszeretsz valamelyik kincsembe. Bár az is igaz, hogy kicsi esélyt látok arra, hogy minden egyes darab külön-külön fotózásra kerüljön.... De majd meglátjuk ;)

Búcsúzóul lécci segíts nekem még a következő kérdés megválaszolásával, hogy minden olyan legyen, ahogyan leginkább szeretnéd:

 Viszlát hamarosan! Éljen az újrahasznosítás, a környezettudatosság, de legfőképpen az, hogy megint bandázhatunk! ;)